A kutyák külső hallójárat-gyulladása (otitis externa) az egyik leggyakoribb betegség, mely az állat és a tulajdonos számára is rendkívül kellemetlen tud lenni. Kialakulásában több, egymással összefüggő tényező játszhat szerepet. Szakirodalmi adatok alapján a bőrbeteg kutyák kb. 20%-a, az allergiás bőrbeteg kutyák akár 50%-a is érintett lehet. A betegség kezelése igen frusztráló lehet, hiszen a kezelés gyakran elhúzódó, a tünetek sokszor csak lassan javulnak, és nem ritka a visszaesés sem. Ezért kulcsfontosságú az elsődleges ok felderítése, a másodlagos tényezők célzott kezelése, valamint a hajlamosító körülmények lehetőség szerinti megszüntetése.

Elsődleges kiváltó ok lehet parazitás fertőzés (pl. rühatka), allergiás vagy túlérzékenységi reakció, idegen test (fűszál, toklász), hormonális zavar (pl. pajzsmirigy-alulműködés vagy cukorbetegség), illetve autoimmun kórkép. Ezek pontos felismerése és kezelése nélkül a gyulladás legfeljebb átmenetileg enyhül, majd újra fellángol, így tartós javulás nem érhető el.

Másodlagos tényezőként gyakran jelentkezik bakteriális vagy élesztőgombás felülfertőződés, amely tovább fokozza a fájdalmat, a váladékozást és a kellemetlen szagot. Kezeletlenül a folyamat középfülgyulladáshoz, valamint krónikus hallójárat-elváltozásokhoz (megvastagodott bőr, beszűkült hallójárat) vezethet, amelyek nemcsak az állapotot rontják, hanem a későbbi terápiát is jelentősen megnehezítik.

A hajlamosító okok közé tartoznak az anatómiai sajátosságok – például a szűk vagy szőrös hallójárat, a lelógó fülkagyló –, a tartós nedvesség fürdés vagy úszás után, az ún. iatrogén ártalmak (nem megfelelő tisztítás, szőrtépkedés), valamint a hallójáratot elzáró elváltozások, szövetszaporulatok. Ezek ideális környezetet teremtenek a gyulladás kialakulásához és fennmaradásához.

A sikeres, hosszú távú menedzsment kulcsa tehát az elsődleges ok pontos azonosítása és célzott kezelése. Ezt minden esetben ki kell egészíteni a hallójárat szakszerű, alapos tisztításával és a másodlagos fertőzések megfelelő, célzott terápiájával. Gyakran nem maga a betegség, hanem a nem megfelelően kivitelezett kezelés vagy a rosszul megválasztott gyógyszer okozza a tartós panaszokat és a visszatérő gyulladást. Emiatt a fülgyulladással kezelt betegek esetén az otoszkópos vizsgálat mellett elengedhetetlen a citológiai vizsgálat is. Ezt minden kontroll alkalmával javasolt ismételni, mert csak ez alapján határozható meg, hogy a bakteriális vagy gombás fertőzéstől biztosan sikerült-e megszabadulni. Szükség esetén további kiegészítő vizsgálatokra – például endoszkópos vizsgálatra vagy CT-re – is sor kerülhet, a kiváltó októl függően.