In Memoriam dr. Koltai Zsófia
"Azt kell tudni, hogy a cicák aranyosak. Ez a lényeg igazából"
- mondta Zsófi, aki akkor az Állatorvostudományi Egyetem labordiagnosztika gyakorlatán valaki feltette a kérdést, hogy mit kell tudni a ZH-ra.
Valahol felfogtam, hogy elment, de még mindig nem értettem meg. Mintha a Lille-i Bőrgyógyászati Konferenciáról egy alternatív univerzumba érkeztem volna.
Ez egy kivételes blogposzt, nem szakmai, személyesebb, és nagyon remélem, hogy jó darabig nem kell több ilyet írnom. Szeretném megőrizni valahogy azokat az emlékcseppeket, melyek volt főnökömhöz és barátomhoz kötnek.
"Szia! Felhívhatlak valamikor szakmai ügyben? Ha igen, add meg légyszíves a számodat. Az enyém xxxxx. Köszönöm, Zsófi" 2018. 12. 13. 19:41
Az egyetemi éveim után ez volt az első pont, ahol kapcsolatba kerültünk. Állatorvosi közegben már ismert onkológus volt, és tudtam, hogy magas szakmai színvonalat képvisel. Emiatt kicsit megijedtem, hogy azért szeretne beszélni velem, mert félrekezeltem valami daganatos beteget, és megróvásban fogok részesülni.
Erről szó sem volt, állást ajánlott, és én repestem az örömtől.
Életem állásinterjújára a régi, rovás utcai rendelő közlekedőjének félhomályában került sor, a macskaalom mellett, "bocs a körülmények miatt, négy órát aludtam a gyereknek hála... Szóval szeretnél nálunk dolgozni?" - valami ilyesmi volt a felvezető szöveg, majd a szokásos, munkakörülmények és fizetés ismertetése. Az egész Zsófisan komikus volt, én meg bíztam a csapat szakmai tudásában, és ezt azóta sem bántam meg. Az első kilenc hónapban még félállásban dolgoztam a régi munkahelyemmel váltásban, majd 2019. szeptemberétől teljesen a DUO-VETé lettem. A rendelő amúgy október 12-én költözött a Rákosi útra, amiben sajnos nem tudtam besegíteni, mert a saját esküvőmön vettem részt.
Még alakulóban volt az MBÁE első bőrgyógyászati szakvizsgája, amikor egy délutánon Zsófi felhívott, hogy szeretné, ha elkezdenék magasabb színvonalon ellátni bőrgyógyászati betegeket szakrendelés keretein belül. Erre végül a vizsga és annak szigorú kritériumrendszere miatt nem került sor, de abszolút támogatást kaptam, bármi olyanba akartam kezdeni, ami a szakmai színvonalat emelte. Amikor felvetettem a Fear Free képesítést, azonnal jóváhagyta, hogy csináljam csak, és láthatóan büszke volt, hogy ezzel a szemléletmóddal színesítem a rendelőt.
2020-ban a születésnapomat nem tudtam a rokonaimmal ünnepelni, mert a COVID járvány kellős közepe volt, kijárási tilalom, home office és kontaktkerülés. A rendelőbe bejártunk dolgozni, két csapatban felváltva. Egymással nem találkoztunk, hogy ha a munkatársak egyik fele lebetegszik vagy karanténba kerül, ne kelljen leállni a munkával. Szülinapomon este a rendelőben maradtam, és a többiek online megünnepeltek: "együtt" boroztunk, és az esemény végeztével Zsófi elénekelte nekem a közismert Boldog Születésnapot dalt.
A bőrgyógyászati szakvizsgám végül 2023-ban lett meg. A korábbi sikertelenségek miatt nem mertem szólni, hogy ismét belevágok a megmérettetésbe, csak a sikeres tesztírást követően jeleztem, hogy ím, csak összejött. Azon a hétvégén épp gombászni mentünk közösen, és pezsgővel fogadott.
A gombászáson kívül számos, rendelőn kívüli közös programon vettünk részt. Csak felsorolás szintjén: csapatépítők Tasson, karácsonyi bulik, szakmai konferenciák és összejövetelek, Donautica, gasztronómiai kalandozások és a Tátra... A Tátrát mindketten imádtuk, bár én télen a hegyre csak síléccel voltam hajlandó felmenni, míg ő hómacskával és megfelelő (?) felszereléssel, alkalmanként frászt hozva a vele túrázó (és a szálláson rájuk váró) csapatra.
Szerintem nem fogok tudni többet a hegyekbe menni úgy, hogy ne gondolnék rá.
Berakom az utolsó üzenetváltásunkat is. Lille-ben a kiállítók között volt az elektrokemoterápiával foglalkozó cég, és boldogan küldtem a csapatnak a fotót, hogy a poszterükön dr. Juhász Orsolya kolléganőnk is szerepel.
Csatolt egy hasonló, poszterrel pózolós képet: "Csinálj vele közös képet és körbepromózzuk egymást. Valami ilyen kéne, csak kevésbé idiótán."
Aztán még néhány beszólás az asszisztenseknek a közös Messenger csoportba.
És csend.
Nagyon hiányzol, Zsófi.